Néhány vicces cikis sztori után,most jöhet néhány szomorú is:)
Két,
súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap
délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A
másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az
ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti
világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a
színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített
parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a
színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a
másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a
zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A
napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy
kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen
segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le
az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt,
nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
mondta a férfinak.
-----------------------------------------------------------------
Volt
egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy
napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy
nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte
tőle: Segíthetek? Erre ő nem is nézte, hogy milyen CDt vett ki és
mondta, hogy ezt kéri. A lány kérdezte hogy becsomagolja-e, mondta a
srác: Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CDt. És a
srác onnantól kezdve naponta vett egy CDt.Egy idő után vett egy
szekrényt a sok CDnek. Meg akarta hívni a lányt, de nem úgyhogy egyik
napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány
felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap
meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és a no megtalálta a szekrényben a
sok-sok CDt becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet:
nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CDben ugyanaz az
üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze
neki. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ami előtt túl késő
lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd, Nyújtsd ki a kezed, és mondd
meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy
melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha
ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és
családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma
bármilyen sok is jusson - véges.
-----------------------------------------------------------------Anyu,
miért? Az alkohol adója így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke
voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés
előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad
volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért,
Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam,
hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és
büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a
másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem
itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik
sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt
fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az
életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a
legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már
nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm,
tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem
törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én,
Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én
vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az
egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás,
olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én
pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a
bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most
bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre:
"Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha
vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom.
Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyon félek. Kérlek ne sírj miattam,
Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek,
van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM
KELL MOST MEGHALNI???
-----------------------------------------------------------------Egy
napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni
kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.
Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos
szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy
seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a
legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke
volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer
csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak
önmagához beszélne: -És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem
hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az
öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli
ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet
látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt
sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették,
amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták,
csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a
szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen
szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: -
Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te
szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom. - Igen,
szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én
szívemet a te szíveddel. Látod... minden seb a szívemen egy embert
jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy
darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy
darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel
mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a
szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én
ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy
darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... Hogy szeresd a
körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző
sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre
emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek,
hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most,
kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg
csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul
odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből
és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a
szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem
szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de
így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett
azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha
tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra
mosolyogtak, és együtt indultak útjukra...
-----------------------------------------------------------------Néhány
évvel ezelőtt esett meg, hogy egy észak-magyar kisvárosban élő jómódú
vállalkozót elhagyta a felesége egy fiatalabb férfiért. A szerencsétlen
férj nagyon szenvedett, mindent megtett volna, hogy hűtlen asszonyát
visszakaphassa. Bár soha nem hitt a babonákban és a varázslatokban,
végső kétségbeesésében felkeresett egy mágust. - A feleséged nagyon
erősen kötődik az új barátjához. - csóválta a fejét az sokatmondóan,
majd lehalkította a hangját. - Amíg ő él, semmi reményed nincs, hogy
visszaállítsd ezt a házasságot. A vállalkozó úgy érezte, mintha villám
csapott volna belé. Eddig soha nem merte bevallani magának, hogy
mennyire kívánta, bárcsak meghalna a vetélytársa... Az öreg kuruzsló
azonban olvasott a gondolataiban. - De nagyon vigyázz! - vett elő egy
kis, ember alakú viaszbabát a fiókjából. - Könnyen meglehet, hogy
visszájára fordul az átok. Aznap éjszaka viharos, őrjöngő szél fújt,
valósággal rázta a csukott ablaktáblákat. A férfi soha nem volt félős,
de akkor mégis valami furcsa, rossz előérzet kerítette hatalmába. - Ha
sikerül ez az ostobaság, s meghal az a férfi, nem az én lelkemen szárad,
hanem a mágusén. - motyogta magában. - Hogy is magyarázta...? -
hárította el a lelkifurdalást gyorsan. - Egy kis cédulát kell a bábu
nyakába akasztani a férfi nevével, aztán egy tűvel átszúrni a szívét, és
a tűzbe dobni. Miközben a fiókjában tű után kutatott, elégedetten
gondolt rá, hogy riválisa épp ilyenkor szokott hazamenni az autójával a
városból. Ahogy a bábu szívét átszúrta, a szél akkorát süvöltött
odakint, hogy beleborzadt. Ő gyorsan, mintha szabadulni akarna az
egésztől, kinyitotta a kályha ajtaját és behajította a viaszbabát. Aztán
lefeküdt és mély álomba zuhant. A furcsa, zavaros álomképek valósággal
kergették egymást az agyában. Ezekben felesége barátját látta, ahogy
kocsijával szélsebesen száguld azon a bizonyos útszakaszon. Körülötte
őrjöng a vihar, ő pedig egy vad fékcsikorgással belerohan egy előtte
haladó teherautóba. Aztán egy robbanást hallott, s álmában az utasteret
ellepték a lángok. Verítékben úszva forgolódott. Tudta, hogy mindez csak
álom, ám mégis furcsa volt, hogy érzi a füst szagát, hallja a ropogó
lángokat. A szomszédok hiába riasztották a tűzoltókat, azok képtelenek
voltak megbirkózni a lángokkal. A környéken nagy port vert fel, hogy a
házában bent égett a vállalkozó. A szakértői vélemény szerint a
tragédiát okozó szikra akkor pattant ki, amikor valaki ismeretlen okból
egy viaszdarabot dobott a kályhába.
-----------------------------------------------------------------
Ott
akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol
egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt
ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz
egy puszit a homlokomra és a fülembe durmolsz mint egy maci. Ott akarok
lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér
testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét
csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted miközben
elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni
melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod hogy milyen volt a
napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám.
Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV-
ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi
dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested
melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt
akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled
akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok
lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s
újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni,
hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek.
Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért,
csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom
nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a
parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged
és nem érdekelne ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az
lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha
elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az
életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz
akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott
nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz. Veled akarok lenni
ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra
emlékeznék mindig, amikor megismertelek. -Fiatalon. Egyszer mikor ott
voltál nálam, csak néztelek. Veled akartam lenni, de te nem velem.
Néztelek mikor felkeltél, nem adtál puszit a homlokomra, nem bújtál
senkihez, hisz egyedül feküdtél az ágyadban és nem velem. Az ajtó
küszöbén álltam és félve kukucskáltam befelé. Eszembe jutott a múlt, s
még sok más egyéb. Végig néztem ahogy fogat mosol, s közben én a napi
rutinommal csináltam a kávét. Veled akartam lenni, s addig veled is
voltam, s néztem, miként az utolsó bőröndödet viszed ki az ajtón. Néztem
mikor kimentél, s nem tettem semmit, nem akadályoztalak meg utadban.
Néztelek mikor visszaadtad a kulcsod, halkan síros hanggal megköszöntem.
Majd kiléptél az ajtón, s néztelek ahogy örökre becsukod azt.
-----------------------------------------------------------------Karácsony
előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék
ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert,
panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni
és még annyi más helyre kell mennem" Karácsony kezd egyre idegesítőbbé
válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni
az egészet. Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani
is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon,
észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát
szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan
szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős
hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy
megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs
elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském". Aztán megkérte a fiút,
hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is
ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül, elindultam
felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a
babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. Azt
válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
sajnálkozva válaszolt. "Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak,
amikor odamegy. A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A
húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. "Apa az mondja, hogy Anya is el
fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a
húgomhoz." Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az
üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen
éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya
elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem,
de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán
ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a
pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem
a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem,
hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem
tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég
pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a
húgomnak.Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy
vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem
kérni Istentől. "De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát
és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban
fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam
kiverni a kisfiút a fejemből. Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke
két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki
ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.
A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak
el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna
felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy
újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt. Nem
tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd
ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében
a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a
helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet
amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is
nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg
ember elvette tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése